Versek - ORFEUSZ ÉNEKE -

A  MINDENSÉG  TÁGULÁSA

                             - XXXVII. fúga -

Mettől - meddig terjedhet

egy ház árnyéka bent -

és bennebb a múlt tárgyi

szemtükörnyi szemétdombján

vagy csak az épületek

belső léleknyi tájain

át juthatsz az őrhely

meglátásáig - a végső

épületváz csillaghalmazáig

látható: itt mentem eddig

és addig a templomig

hol keresztvíz alá

kerülve megmaradt a

látható ködben a vég

kezdete s a kezdődő végzet

így lassan a felhők fölé

kerülnek a Sétatér fái

a Szentegyház utcai köny-

vesbolt s hallatszik azon

a hullámhosszon Beethoven

és az eltűnt Tündérkert

kavicsos útja melletti kocsma

az eső - az asztal sarka -

hol soraidat róttad néha

s itt a Bakony fái közt

felrémlik hogy Krisztus

lábát mostad  akkor ott 

a be nem vésett sorokkal

csak a dallam hallszik

s alszik a kaszás öreg ott

a szengyeli dombok alatt

s olykor felsóhajt benned

a vágyakozás: ott - akkor

kellett volna megállítani

a filmet azon a ponton

mikor Isten lábát fogva

tájon túli volt az exponálás.

GYÉMÁNTVIHARBAN

                 - Szülővárosomba: Kolozsvárra -

Már csak abban: ak-

kor láthatod lemenő

vörösében - itt

ha szalmán háltál

városod határában

széki kazalban

s a volt testvérek

rácsokon át nézhetők

fejfák tövében -

látható a szem

villanása - ködön át

porladósan ott:

hol már a talál-

kozások örökre be

és átjönnek

szívedbe zárva

a végeláthatatlan

gyémántviharban.

SZŐLŐRÓZSA

Ott nyílt fonnyadó

levelek mámorában

szélborzoltan ám

túlnőtt bokrán is

két szőlőtő fogságán

tüskésen párban

rózsám - rózsafám

szerelem tiporta éj-

ben lopakodón

szedd össze már itt

hulló lombok feletti

évben - fényesen

csillámló égben

a Holdat a Napot is

hadd lepje harmat

szívünk parazsát

csitítva - lobbantva - fe-

hérségbe látón...

MOSTOHÁN

Lelkemmel simogatva

leszállhat hozzád is

a föltámadt szigorral

kötött kedvesség - vásik

utolsó szerelem  - óh

ég madara - magasság

vándora - szellem okán

könyvek között szálló -

porlepte mostoha év

hiába öntesz pohárba

bort - hogy éljen árva

szentek halodó zaja még

egyedül maradtál  - íme

csak az ész lehet tiszta

míg el nem fogy híved

s a látomások hívnak vissza.

MENEKÜLŐ  ÉNEK

Letérdelhetsz ott

hol a dallam hátba vág

virágzik - madár.

Éltemben mene-

külve - menekülten - be-

fogadtok látva

a futó létre

morduló fényességet

robbanó tájat -

lásd alattatok

is inog minden - hétrét

egekbe készül

"fejvesztett" isten

lecsapván ama árok

nélküli műre

mit kreáltatok

építés közben állva

beállva holtan...

RÁTARTISÁGBAN

                   - Nagy Alajosra emlékezve -

Majd amikor a hegyek

közé vonulunk -

és csillagképek

fogják rugdosni

arcunkat - akkor

átmenetileg behajtható

lesz az égi jászolba

a kivülmaradottak serege.

Láthatod - látható e

föld feletti mámorban

kik lesznek a

földönfutó égiek

ezért megtanulhatod

a látomások idejére

felülről nézheted a

Tejútig mozdítható rá-

tartiságban leledzőket.

A  KÉPERNYŐ  "BŰVÖLETÉBEN"

Az időben visz-

szagörbülve s a térben

háttal a fénynek

legördül függöny

szemedre hályog ková-

csolódik immár

s csak a lélek dob-

banása jelzi: még élsz

szemrebbenéskor...

LÁTLELET

Az  Éden kivül

már alig - alig

bennebb a sűrű-

jében talán - talán

így megmarad a

sóhaj: hátha - hátha

betévedünk a volt

égbe néha - néha

s a földi romok ár-

kaiba ma és holnap.

                     Pethő László Árpád