A teremtés koronája
A TEREMTÉS KORONÁJA
"Ha kincsed őrződ s élted érte gond
ha szélbe szórsz kacagva száz vagyont
a sírban nem leszel sehogy sem más,
csak szürke por, penészes puszta csont."
Omár Khájjám
Naponta ugrik
kutyám - nyakamba varja
világa kínját -
végül kiderül
e szeretet nélküli
létben vágtatva
rádöbbenhetünk
a fékevesztett világ
végjátszmáira.
x
Nem maradt más csak
a hazatérés - haza
kutyaol-égbe
a megharapott
napokba - fénybe ama
letaglózottba
hát így lassan az
égből az égbe juthatsz
szakavatottan
szóból szóba fut-
hatsz - lassított felvétel
orgonazene -
s az illat mellyel
a felhők fölé törhetsz
szakadatlanul
s landolsz ama te-
nyérnyi helyen amelyen
ott megérkeztél.
x
Buborékban szü-
letve - buborékban élsz
halsz - a gázban gáz
vagyunk búval bú
burokban milliósan
buborékban már
s ott barangolva
szédületes lélegzés
döbbenetes á-
lom - néha alom
alatt - törten kavicsban
a világ felett
bódultan ama
fényességben ragyogás-
ban is aludva
hogy az ébredést
halál előtt már feltá-
madás övezze...
x
Szinte csak őszben
esőben tocsog lelkünk
és az avar ég
égeti lábunk
roncsolja csípőnket a-
gyagos süllyedés
légy készenlétben
fegyverben özönöl a
kelet megint - még
alig-alig és
állig tocsogás fedi
a volt jövetelt
tedd Uram folyó
közepébe napnyugta
roncsolásait
hogy ne süllyedjünk
ott - partot érjen ama
égi segedelmünk.
x
Elértem a fa
közepéig - be a gyűrűk
övezte puszta
létig - mennyi van
hátra kifelé jövet
megtudom ha lesz
ki kihúzzon a
levegőégre s a fa
túlsó mohásabb
felén meglátom
a nézhetetlen csodát
a láthatatlan
zenét : isten te-
nyerén hol megpihenhet
békésen az éj...
x
Lesheted a fel -
a feltámadást íme
előjön hamar
s poharad teli
látomások közepén
előjő Krisztus
kézen fog leül
elbeszélget veled az
eljövetelről
várakozásról -
szíved szerint álomba
ringat a szeles
visszatérés a
földi égbe - remélve:
újból foghatod
már a kupát mely
Krisztus vérével telve
megváltja ama
földi labirint -
az ébredés himnuszát
hogy hallva lássad
csukott szemmel éld
már a fényt: por és hamu
valóságát itt
s amott a tenger
habjaiban kezdve már
a feltámadást.
x
Rátapodva rá-
ülve a hétrét szálló
kitagadásra
úgy vagyunk mára
mintha repülve elszáll-
va - itthon lennénk
akár kihagyó
dadogó emlékezet
hazaérkezve
lepkeszárnyon és
alatta vetülő lét
a végzet bája
ahogy itthonról
haza s a hazában már
senki semmi - lásd
csak harmatos kez-
det őszi hullása vé-
geláthatatlan.
x
Lazán indulj
fák csúcsa felé hiszen
tudhatod merre
van a kiút be-
felé a lépcsők ama
kezdődő mélység
csúcsai alig-
alig látszanak - szinte
feketén az ég
láthatók a meg-
kopasztott ágak szíved
közepén - alant
a fenti világ -
csőrén maradt falatok
megcsömörlések
a szemlesütve
bolyongó lélek lassú
kimúlásában.
x
Aztán a csörte -:
vívod lét és nemlét ha-
tárán lélegzet
vétel nélküli
asszódat - teliholdkor
rezzenés nélkül
lásd így vagyunk ám
csúszós páston háromszor
megáldva - mára
bizonyosan nem
vagyunk - leszünk a terem-
tés koronája...
x
Közben lesújtón a
kötél és a golyó is
közénk állt azon a napon
haynau féle kutyák -
x
És jönnek térdig
sújtottan jövendő(lés)
bajnokai itt
hol valakik be
kell csapják az ég felé
vezető ajtót
hogy csak választott
erő-legénykék lányok
álmokon túlról
léphetnek Ádám
és Éva "örömébe"
Zeusz nyomában
a bika hátán
Orfeusz-szal az Anti-
Krisztus "fájához"
persze ki korán
kél aranyba foglalva
s hitehagyottan
lelkéből átkoz -
miközben ő a hunyó
mert nincs elveszett
sátoros ünnep -
nincsen csak jó vagy rosszabb
porhintés vagyon -
s mindkettő együtt
vagy tizenkettő külön
kánon hatban hét
mert isten nem az
akinek hiszed hanem
isteni minden -
teremt s éltet
melyben látod alkotó
tettét - tettedet
szeretve gördü-
lő függöny - ápol takar
hazáig kísér
majd kitakar - lát-
hatatlanul őrizget
kínban feloldva.
SÍRVERSEK - KRIPTAFELIRATOK
"Itt kuksol aki eddig hallgatott
lásd lábfején találta a szöget
aztán az álmon túlra ballagott."
"Most ítélhettek
nem vagyok hajlandó már
védekezni sem."
"Aki nem fért bőrébe
az zsákba mászott -
elhihetitek most már
a föld alá csak beázott."
"Léphetsz bátran százat
mert kettőt előre
hármat hátra -
bizton eléred a kriptát
melyet épített vala nagyapád."
"Láthatod az erdőt itten
mely előtt kiírva:" ki itt
belépsz..." csínján
bánj a szóval - mert a fát
döntögetve rád omolhat
egy egész mondat..."
Pethő László Árpád
