Versek - ORFEUSZ ÉNEKE -

     VIRÁGÉNEK

          - B.E.-nek és K.Sz.E.-.nek

Mintha az égen

földi labirintus vi-

lágom virága

pedig szőnyegbe

szőtt kankalinos mennybolt

virágon világ

és a szeretet

bélyege égen - földön

melled tájékán

kalap mellé is

tűzhető dallam - ének

falon madárszárny

és repül - repül

agytekervényekbe száll

kékben - tulipán

így hajlik föléd

majdan eged - alant

égi csicsergés

s virágok - felhők

bódulatában léphetsz

vízből  vízbe - a

létező világ

fölötti virágillat

kékes egébe

.

KÖTTETVE  -  KÉSZEN

A találkozás

szírmait - bogáncsát (is)

felmutatni itt

bent a bordákkal

átelenben - véresen

homorítva ám

a fejtetőig

beborítva mirhával -

isten olaját

s a napot áldva

hogy a szövetség újból

köttetve - készen...

FEJED ALATT AZ ÉG

        -  Kusztos  Endrének -

Nehéz itthonról ott-

honra lelni s ott lenni

itt míg fejeddel

eltakarod a lélek

rezzenéseit s akár

egy máglyarakás

parázslik - ég ha-

muvá nemesedik

lábad alatt a fogyó

humusz - fejed alatt

az ég s maradnak

a fák az ágak a gö-

csörtösen sziklákba

földbe kapaszkodó

gyökér és lassan

elfogy kezedből

Ariadne fonala és

megérkezel hamuban

sült palettával -

s az égre rajzolsz:

"Uram én szolgáltam

hitedet - reményeket

most Te következel."

LETÖRT A LÉC AZ ÉGRŐL

Tizenkét éjjel

         tizenkét nappal

hordták a követ

         rakták a téglát

asszonysikoltással

Aztán a hegyet

          hordták - lehordták

kellett a házhoz

          a kockás agymosáshoz

Igy lön csupasz

           a tér az erdő -

s az álomhullásban

           letört a léc az égről

és füstbe fúlt a

           láthatatlan felhő

lelkedbe tapadva

           tapodva a vérgőzt

férfizokogással...

MINT  HAJDANÁN

Kinyitva ajtód

szemedbe lódarázs ül-

het - zajtalanul

így nem hallhatod

miként zümmög himnuszod

a felejtésben -

lódarázs - darázs

rezegve - duruzsolva

ikaroszként lent -

fent és fennebb lám

Isten kezében a fán

csak le ne essél

          mint hajdanán.

FÁK  ALATTI  ÉGBEN

                      - Unokáimnak -

Látom a kertben

amint a fa alatt lé-

pegetsz - üldögélsz

alma után nyúlsz

eszmél a gyermek - nem en-

gedem kezét ám

én mondom a me-

sét jövendő tudásról

de az alma csak

megakadna a

torkodon - ne lépj arra

ott már nem védhet

szózatom - szíven

üt a gonosz tere már

hogy ne légy világ

előtt és után

a parázs hordozója

Istennek jele(?)

pedig tudhatnám -

nem hat semmi: szózat sem

a palánta nő -

hiszi hogy dudva

s rekettyés sem állítja

Napba nővését

a fohász törné

útját - rekesztené fent

és mélyben röptét -

mondám: fiaim

ki égbe vágyik - szellem-

lajtorján kússzék

tudásban nőve

s a hit fegyverét csőre

töltve - lobogva

terítve szőnyeg

gyanánt kertjébe a fák

alatti égbe.

                  Pethő László Árpád