Versek - ORFEUSZ ÉNEKE -

HANGORGIÁBAN

              - XXXIV. fúga -

Mintha kardok: sora-

koznak orgonasípok

felülről puska s ágyúcső

és lőnek - lőnek: Bach fúgát

árnyékból a fényre -

s állsz a szürkeségben

válogatva fény és fény

között - a fekete s fekete

hátterét tapogatva -

míg a fehér s fekete bil-

lentyűk az égbe szállnak

rozsdamarta nyár-időben

fény zavarta feketében -

felkapod a leejtett zászlót

hason csúszva vége ám

vége az isteni zenének

foszlányokban lélek s béke

földalatti kazamaták  szent-

élyébe ülve és fent a fénybe

öltözött égbe mintha kardok

mintha puskacsövek védnék

előled takarnák Isten bárányát

és ésszel alig - csak szíved

kalapálja: itt a vége -

itt a béke s hangorgiába

szakadva felrémlik az alkotó

az alkotás fényessége...

ÉGBE  SZÁLLT  DOBVERŐ

Ami maradhat egy folyóból -

egy dalból a tolldíszes fejek alatt

az erdőből kihozott sötét -

rézbőrű ima - az elfeledett madárdal

fehéragyar - sólyomszem -

s a láthatatlan fényesség

az elrabolt elvesztett folyosó

a lélek csatornáin át - míg

beleremeg minden ütembe

a kézzel fogható táncmozdulat

a föld szívének dobbanása

az égbe szállt lajtorja a dobverő.

CSÁNGÓ  SIRÁM

Szétszedve  minden

szanaszét nő és férfi

ugra-bugrálva

a teremtés volt

bugyuta - elfuserált

hozzá nem értő -

mibe kapaszkodj

ha isten is kacagott -

a fohászkodás

a léprecsalás

a melegedő égbe

felkelő Napba

akár csángálva

Babba Máriával s az

öle fiával -

Jézus légy tanu

bukásban - búsulásban

elmúlásban is.

BIBÉRE  SZÁLLVA

Megint a zene -

gyímesbükki oldalban

otthon lehetsz ám

gardonyos tájon

hegedűszív-vonóval

fenyővizesen -

aztán táncoló

plafonnal döngölősen 

járva párban is -

legényesen áll-

va porzósan bibére

szállva örömmel...

ÉNEK  GYANÁNT

Megjött a vörösbegy -

nem tudom a nevét

csak ül az ágon be-

gyesen enni kél kedve

énekelve - cinegék után

lesve - kéregetve szemez

többen vannak begyesek

hó alól szedegetve már

s kiált csivitelve  fakón -

itt nem terem meg semmi

adj nekem falnivalót -

ne csak bámúlj engem!

Szórj ide a fához is

szórj isten mada-

rának - hadd hallja

kutyád is az égi szót ma

mert  imát hallasz ének- 

szóban - cserregésben

kopácsolásban dalva 

hisz minden morzsa ha

égiként van adva most

rád is visszaszáll - ének

gyanánt hallod köszönetét

isteni fohászt az életért.

VÉRTELEN  ÉJBEN

Úgy átmenni a

túlsó éjbe hogy ne csak

neked fájjon itt -

s ott sem lehet meg-

nyugtató magánvizit

hisz utódaid

vértelen éjben

kereshetik Nap felé

törekvő úton

a maradás re-

megésében a lovak

között a gyeplőt

minden követés

keresésben leli meg

értelmét végül

s ki átjutott Khá-

ron ladikján - tán mosa-

kodhat Napban is...

IMHOL

Kortalan a szegénység

és ráncosan sima - a

gyermek: kócos mosoly

öregedőben gyéren habzó

s összeaszott végitélet lohol

sarkadban zörög ám -

légy fogadó - tagadóan

s krisztusosan fogoly -

ha látod - ha nézed

miképpen feszíttetik

meg az embernek - az

Istennek fia benned -

és körülötted imhol...

                               Pethő László Árpád