Versek - ORFEUSZ ÉNEKE -

HAMISÍTVÁN

                - Jókait idézve -

Ugorhatnék már

megkönnyebbülve akár

a hunfalvy-ak

gyötrelme végül

büdöset eregetve

maga alá ér...

KIRÁLYOK  BORA

               - Somlói furmint -

Ahogy mentünk a

hegyre: Szent István kereszt-

hez - áldást kérni

királyok borát

kostolni - remélve ki-

rályfi eljöttét...

a vár fokáról

Balatont látni s hinni

jövendő évek

bocsánatát - nem

szőlő leve vitte zá-

tonyra e tájat

hisz borban és fényben az

ördög felismer-

szik - szarva sarlós

teste kénes virág és

gyomrodba érve

nézed: kalapács...

LESZ  ITT NEMULASS!

               - Tokaji szomorodni -

Nem érdemes itt

lángszóróval futni le

mert fel ki érne

szüretelni a-

szús fürtök közé míg a

puttony húzza ám

lelked - mikor éj

jő s a tavalyi szomo-

rodás már emlék

de lesz itt nemu-

lass  - légi járat - huzat

ki jól bírja még

száradt torkát ned-

vesítvén hűs aszúval

bor himnuszával

BÁLBAN  BÁL

Annyi bál van

annyi bálban áll a fény

ahány a párban

táncolók lépte

viszi - tolja éj sötét-

je mára az ég

s napok - évszakok

felé tolul a vége -

láthatatlan kéj

ha látod is ott

a nappalok árnyát itt

fénylő éjszaka

jő és tapodtat

sem halad benned már a

báli kéj - éjfél

csak a mulandó

lépések nyomát érzed

s vérzel legbelül -

szánkózol nyárban

télben őszben ingben és

sálban a bálban

s lassan leül bent

a tavaszi szél fentebb

hogy lásd a bálban

testetlenül megy

fut előled a féke-

vesztett dalárda

az örök ének

hogy a bálban bál van ma

s ki felállva ül -:

végig feküdte

míg állt a bál - végig az

ágyban állt - látta

elmegy előtte

vonat és sínpár - lámpa

sem ég csak a bál

a bál folytató-

dik késsel - késen állva

lehull a mélybe

az éjbe mártott

lebegés rád nehezül

s a bál bálban áll.

ÉNEK  LÉGY!

Szólhatsz zenészként

hamis a kottatartó -

tépett nyirettyűd

nem az ész mozdu-

latát hegedüli ám

csak a lefelé

hulló kéz ütést

védő reflexét teszi -

és az agyba már

befészkelődött

zagyva zűrzavart: zene

sem oldja - vesztes

ki harmóniát

vél labanckorban mannon

oltárán látni

fájó dallamon

fényesség sem segíthet

ének légy magad!

VAKULÁS

Lassan elfogynak

a felhők is alólunk

szemernyi vétek -

szemünk láttára

behorpadt szüggyel üget

a vak bányaló

lefelé szárnyal-

va a bálok tüzében

hajszoltan együtt

feltartott fejünk

kaszabolja látásunk

vakulás velünk.

HALÁLOS  MENET

Lehetne magas

vagy magasabban ének

de lehúz - törik

a faág - vége

végeláthatatlan sorok

halálos menet.

csak akkor érhetsz

feketén  domb tetőre

ha lovak viszik

szárnyasan az ég

felé a lélek sóját

énekelve ám.

TEREMTÉS

Aztán leteszed

a felajzott jatagánt

és mellé fekszel

úgy hallgatod az

ősi lajtorján jövő

esti szózatot

légy híve immár

a keresés magasztos

fájának - lehull

az érett gyümölcs

betemett az őszi Nap

Krisztus vérével...

CSAK  SZÉL  FÚJ

Bizony - táncolva

zenére - szóra - borra

elnémult betűk

felelnek holnap -

s azután a föld felett

csak a szél fúj - csak szél...

                  Pethő László Árpád