Versek - ORFEUSZ ÉNEKE -

LEGÉNY  LÉGY

               - Arany Jánossal  -

Őszikék ősze

velem - veled - véredben

tömörödvén már

összehoz dúvad

gyanánt farkassal - padon

Piroskával is

hogy legény légy és

vadász álruhában - nagy- 

mama...kutyával...

A  VÍZNEK  ÁRJA

                - Gy. O.-nak -

Megvédenek-e a fák

s a varjak? -ledőlt

lélekkel élhet-e

halhat-e imádkozhat-e

keresztény és zsidó

mohamedán s hindu

tiport zászlók talpasai

futhatnak-e oda hol

a kiáltás sem menedék

Mária sem véd - s a

felajánlott országban

széltében hosszában

letarolt vidék - kereszt-

refeszített világ

hol a salak fölül -

és alúl a víznek árja

fohászkodókat sodor.

A  TIPRÁS  NAPSZAKÁN

Meddig futhat a

szekér,a bujtatott had

ellened - merev

sisakkal karddal

hol van a mezsgye melyre

alig emlékszel?

Csizmák rúgása

döng fejeden ha zászlód

háromszínű gyolcs

lásd: csíkos hátad

kilőtt szemed véres ca-

fatjai lógnak

a vöröslő Bp-en

e határtalan lelki

tiprás napszakán...

        2006.október 23

.

 CSŐRÉBEN  TART  AZ  ÉGBOLT

       TRIANON  ÁRNYÉKÁBAN

                        - XXXVIII. fúga -

Napra készen át-

fordulhatsz - fel-felhorgadsz

égig száguldhatsz

a mennyekben ott

alant s fenti pokolban

sülyedhetsz holdnyit

láthatod a lát-

hatatlan emelkedést

a tágulás kék

egét - itt bennebb

ama vörösben - vérben

hogy érthetőn értsd

az elme koppa-

nását - égiek földi

durranását bent

a tüdő mögött

abban a sóhajnyi éj-

ben - révedező

kérdésben-:mi áll

a ki s bejövő lélek

útjában hogy szállj

leszállj aprócska

égi szigetedre - állj

és szertenézve

kimond: itt is ott

vagy magadba hullva ím

szárnyatlan madár -

csak szertelenül

szeretetben (f)éltél itt

s ott a kitágult

égbolt letagad

sóhajod fogadja tán

röptében ének -

s maradsz a dallal

himnusszal földbe vájtan

lelkedben madár -

és fúvod - fúvod

felhőnyi széllel éled

valahogy kint is

bent is - fent s alant

csőrében tart az égbolt

trianon-árnyék -

kifelé mélyből

lefelé égből - szívből

csorogsz alá

s fent győzelmi

mámorban vigaszt adó

csapkodásban ím

megszületik a

mosolyt adó kisded sí-

rással bensődben...

MELLÉKDAL

Ne izguljatok: ez

csak átmenet - a

többi kijózanodás

innen indulhatunk

a lángba kergetett

feloldozás láttán -

hisz a kenyértörés

csak addig tart

míg lesznek búza-

mezők a letarolt

lelkek hullása alatt.

SZABADSÁG  NAPJA

Már szabadon mint

levél az avaron - csak

ne taposson - ne

aszalódjon se

a szív s az elme immár

és csontunkat a

köszvény se rontsa

hogy gyalog is mehessünk

fel és fennebb már

tizedik égig -

az időtlen erdő szél-

védett lombjáig

hogy a romok te-

tejéről látszódjék ím:

"haza a magasban"

s hazatérni lesz

ám tere a vigasságnak

somlai bornak...

                      Pethő László Árpád