Versek - ORFEUSZ ÉNEKE -

FÖLHORGADÓAN

                  - I.M. Kányádi Sándor -

Bátyám - : az ott a

szülőföld - ez itt ama

csonka - fák hegyén

 

billegő haza

melyből vétetett mára

fölhorgadóan

 

nemzet - "juró-

pa" letaglózottan a

kereszt alatti

 

fényesség várát

örzőn  a vörös villám

ellenében - lám...

 

LÁTHATÓ

 

Látható: megjött -

nyomát hagyta lefagyott

táncának -  reggel

hogy felébredve

kihord az eresz alá

bomló kedvedet

lélegzetvétel

gyanán kiteregesd a

fagyott - arcodat

mert bent megmarad

a lábhoz tett gépfegyver

szárnycsattogásig -

rossz kisérlet volt

hogy maga képére - lám

"istenek" leszünk...

  

 

MENETELÉS   1956 - 2016

 

Mindig elmentünk

a falig s azon túlról

üzentünk  vissza

 

halálba róva -

fejünkkel ütve lyukat

a lelketlenül

 

visszapattanók

rémületére - sírba

kergetett őszök

 

múltával itt áll

lábunk előtt megfagyott

harmatban a nyár

 

tüdőnk kiköhög-

ve - vénásan tágulva

hogy megérhessük

 

a kikeletbe

menetelt menekülést

saját házunkba.

 

 

SZENT  ISTVÁN  HAZAÉR

 

 

Elindult felhőt-

len belőlem az utca

fényébe szórtan

 

lábadozó vég -

játszma gyanánt erdőben

ösvényen járva

 

vadonban futva

szélvarta felhőtartó

tekintettel ím

 

boltozatos ég-

ben légvárig jutva ám

talpig szárnyakkal

 

Isten lábáig

szivébe kapaszkodva

ünnepbe bújva

 

hangosan mondva

énekelve - táncolva

hadd ragyogjak már...

 

NAPÖRZÖTT  HÁZ

                     - 1956 - 2019 -

Még a kutyám is

ráugat a felkelő

sátor verőre

Napfelé törő

madár szárnysuhogása

nyomát keresve...

és utána megy

a futó  hátas lónak

nyargalva ama

bábeli tornyok

pusztákon  átívelő

napszítta földek

erdők övezte

a szellemek vigyázta

Napörzött házba.

 

 

 

JÖVŐKÉP

 

Ne félj! - menekülj

a pázsitos hajnalon

a rémületes

felfelé menő

életfa ágai közt

ott megleled ám

megnyugvását ama

későn felismert - gyérült

szám felett élve.

 

 

"SORAKOZÓ"

               - I.M.Ilonka néninek a Felvidékre -

Egy albumban el-

fér - telik - múlik

talán kevéske lett

aztán végleg elhullik.

 

Tavaszodván és nyár

derekán mesélném még

de lassan ősz üti el

a télbe hajló egeket.

 

Maradnánk holnap is

megméretet a végeken

de nem tudom mikor fújják

a sorakozót az édenben.

 

 

 

HAZAFELÉ

 

Mikor a kocsmák

még sakk csaták színhelye

és istené volt

 

akkor lehetett

igazán a szellemmé

az ember fia

 

most már süllyedés

táján végül illatos

véget mérhetünk..

 

 

 

FELTÁMADT  SUGÁR

 

Szédülve szépülsz -

ha szárnyad mélyrepülés

közben kibontva

 

mintha nők haja

terítené a tájra

szerelmek gyolcsát

 

s a zuhanások

így szelíd landolásba

hullva - csókba full -

 

ettől lesz simább

fényességes a zsoltár

lélekből szakadt -

 

s a feldarabolt

ámulásban minden mi

feslett és tarolt

 

ajkadon szédül

és szépül az égben már

feltámadt sugár...

 

 

SZAGGATOTTAN

          - Rékának és Csongornak -

Meghalni minden hangban

minden éjjel és naponta -

újból feltámadni havonta

leülni kőre padra zsámolyra

s fel-felugorva elérni a Holdat

lenyelni követ könnyet sósan

félni a félelemtől vasárnap

és hétfőn újból élni szaggatottan

felfutni a lejtőn hajnalonta -

s élve élni a halált beugróval

és szerelmed hajoljon haljon

a vég kezdetén a csillagokba.

 

VÉGEZETÜL

 

Vödörbe csúszott -

az istenadta népnek

eladva lelke

hazudva kéket

zöldet a barna helyén

a végzet elért

elérhet fáig

ágon csüngő madárig

diadal okán

dallamtalanul

tátogva a mélyben ám

Isten lábánál.

 

 

 

KERESETT  IRÁNY

 

Magad körül Nap-

ként és bolygó lélekkel

keringhetsz immár

 

példaként szárnyta-

lan űrben míg a szív csak

kalap - kalapál

 

hogy megéld ezt a

röptét is léted vilá-

gító évében

 

a keresett i-

rány  - irányító védő

tenyere alatt...

 

 

TAVASZODVÁN

 

Látszatra szépül -

döng az ég még fejeden

melled tájékán

 

borul - derül itt

minden mi éledőben

zöldülne akár

 

csak a rügyek robba-

nása - szíved kalapál

ott a hajlatban

 

és nem tudhatod

a májust elérve tán

horgasztott fejjel

 

behúzott hassal

vagy felszegett nyakkal állsz

a napsütésben

 

esetleg árnyék

alatti földkupacon

ülsz - vakondoknyár?

 

NE  CSAK AZ  ÁSÓ

 

Újból hóban sze-

led - szelídül fenyvesed

s kedvesed távol

 

távolról nézi

a szürkülő utcákat -

tereket borít

 

be a vágy - vágyad

hogy hóban nyárban égben

ne csak az ásó

 

és a nagyharang

hanem a madár benned

egeken szálljon

 

s leülepedett

véredben az ének is

a Napra vágyjon.

 

FÁJDALMAK  ÚTJA

 

Dereng már - derül

a lepedékes télben

minden mulandó

 

minden mi elfér

egy pohárban - ágy alatt

s lepedőd zászló

 

kifuthatsz tető-

re: loboghat gyér szavad

s mi lehull - földbe

 

jutva tán megél -

nyárba szökve beérhet

káromkodás is

 

ám a lehelet

mit légben tartott: Isten

kertjébe jutva

 

kivirágzik lomb-

ja s gyümölcse a fájdal-

mak útja maga...

 

            Pethő László Árpád