Versek - ORFEUSZ ÉNEKE -

TÁNCOLVA

 

Lazán tedd  - lépted

fenn az égen fusson ám

s így látható már

 

állásod ottan

honnét indult - kezdődőtt

a rajthoz állás

 

táncolva haladj

a végek felé - ott lesz

hadak eleje

 

láthatatlanul

ott vagy mindenben - haza

is érkezhetnél

 

földi regélők

között nézhetnél végre

bölcsőd mélyébe.

 

 

FEKETÉN

 

Szólhattál - róla

két szempár egymás után

fekete lyukban

landol - tekintet

nélkül futhatsz előle

beszippant - máshol

tőrhetsz zúzósan

fel- fel a lentről jövő

térben vakon már

nem láthat senki

csak magad vagy - magadat

látod - kivülről

s bent a lehulló

maradás - marakodás

nélküli végben

mert nem láthatók

azóta halottaim

sirja - egekben

szélben - esőben

átokban - mióta a

feketén - lyukban...

 

 

ÖSSZEFONÓDÁS

              - I.M. Kusztos Endre -

 

Ahogy a víz csobog

mintha isten kürtje

ébresztene - ébreszt ám

hogy lerajzolhasd a

láthatatlan remegést az

összetartozást - és végül

az ég csillogása mellett

az összefonódást  a

lélegzetvételnyi ölelést

mely benne van az ég

és föld közötti levegőég-

ben - a lét és nemlét

mítoszában örökkön örökké

s a halál utáni létben...

 

 

 

 

MÁRCIUS  IDUSÁN

 

Mélyből futó - tűzben

álló szédületes árok

remény-foszlány hozza

céltől fosztottan viszi -

időtlen térben forog 

utánad iramodván 

senki földjén landol.

 

Teremt is néha vonzó

időt - míg ketyeg ama

zárolt óra a fejben  -

elmében kong a lélek

nálad nélkül nem is

ölelne - őlne - hisz

tán már a törvény

ökle sújt le oda -

délben este s reggel

indul veled is az űrkomp

keresd - találd meg újra

ereidben a fény márciusát.

    

HARANGOK

                

 

A harangok hazahívnak

( haza  a magasban?)

 

csak lentebbről lentre

szóródik fogy az érdem

 

a ránkkövült fenekedés -

s így lassan fejedre hull

 

a sark(i)csillag a fáról -

s lelked magasában nem

 

a betlehemi kisded sírása

 késztet hazagondolásra -

 

szóról-szóra idézhető immár

engedjétek hozzám (hozzánk)

 

az ellopott üstököst  - az

otthont adó harangokat -

 

hogy a letepert kertekbe

bejöhessenek a pásztorok.

 

 

ISTEN  TENYERÉN

 

Újból fej nélkül (?)

megint "lefejelnek" u-

zsorás kabócák

 

s védtelen kutya-

ként szabadjára kint a

vezeklő fényben

 

vakkantás nyűszí-

tés nélkül hónalj alatt

fejeddel - lépdelsz

 

masírozol fel -

fel a mennybe szőnyegen

evezve - Kháron

 

kiséretében -

mintha denevér: függve

Isten tenyerén

 

hisz lent földanya

"négyökrös" szekéren te-

li kacatokkal...

 

 

PANASZ  - KIRÁLY

 

Madár közt madár

szólanék hozzátok már

hiszen hangom nem

régen szálldogál -

mióta csőröm mellett

hangom sem régi -

csatangolok itt

is ott is - hazafelé

repülni alig -

hiszen nem látom 

ég felé vonulását

seregeknek - király!

 

 

ÖRÖKÖLT  VAJUDÁSSAL

 

Elhúzódhat az

éjszakában - hófödte

gerincek alá

 

minden mi kicsi

és szomorú: üldözött

barna - fekete

 

talán rézbőrű

és fehér mint a halál

vagy pirosló vér

 

így futunk el már

sokadszor Isten oltal-

ma elől immár

 

várakozásba

dőlten ölünkben örö-

költ vajudással...

 

MI  SZÜLETIK  ÚJJÁ?

 

Kicsöppentél i-

dőből matrjuska babák

közé kerültél

 

szeműk lehunyva

dagad-dagad a mellük

ütemre fosszák

 

ki körötted a

szétszedett - alkatrészre

szakadt égboltot

 

így menekülni

sem kell,elbújhatsz belül

vérző szívekben

 

 pamlagon tócsa

marad - izzadság - ondó

és ettől csak a

 

kétely szaporo-

dik,születik újjá itt

menny vagy a pokol?

 

 

A CSEND DIADALA

 

Ha kifutsz a hallgatásból -:

letelepedsz a fa alá csendben

hallhatod a levelek zöngését

bentről a fagyálló hiedelem

 

a békéltető beszéd nélküli

hangban a fellelhető diadalban

a messzeség közeli leheletét

zümmögheti a szél ha hallgatsz

 

szóban csak  a felejtés él

élhet a szúette gerendában -

bentről az ünnep is éled

ha csukott szemmel fütyörész

 

kint a szemerkélő vészben már

a benti látnok a falhoz áll -

hogy értsed a felhangolt kiáltás

szemedből hulló énekét - (dia)dalát.

 

 

CSATOLTAN

 

Ott a másik lét -

halmozottan álomban

túlnan is végül

 

ottan fehérben

falfehéren terítve

múlhatatlanul -

 

élhetetlenül

élő paizsként kiállsz

kiabálsz vissza -

 

visszaállsz majdan

láthatatlanul - vérre

menő csatákban

 

mert szertefoszlik

végeláthatatlan ég

csatolt végzete...

 

 

                  Pethő László Árpád