HONFOGLALÁSOK
- XLI. fúga -
Nézed hogyan haldoklik a test
hogy málik porrá az álom -
szakadozottá - a láb nyoma kihagy
lásd ott kezdődik a végzet és
végződik a mosolygás - kezdődik
a végeláthatatlan ég - hiszen
végződik a kezdet - végtelenség
ebből kiindulva láthatod a
megszakíthatatlan létezés élét
a leszegett múlt kirohanását
ide az agórára - a prériről a
védtelen vadonból a háromszögek
ötszögek - hasábok - gömbök
végetlen égi párhuzamosságában
mely végül abban a pontban
egyesül hol már nincs létezés
csak kicsordulás - kicsorbulása
a védtelen világ szeretetének...
x
Láthatod a föld(raznyi) kondulást
a koldulást - a szépség véredényeit
az áramlást - az imát a Holdig
a Nap árnyékában - szélben
széltében míg megszületik a fényes-
séges áttörés közted és a levegőben
fulladozó kényszerleszállás után
a hihetetlen harc - a harcolás és
békéje a béke háborujának születése
az örökös mozgás életének porondján
hisz tudhatod: amíg a levegőég
széltében rádfonódik - a lapuló
egyedüllét a hátrahanyatlott hiány
addig a melled magasában fel-
sejlik a kikényszerített öröm -
mert talpig fehérben van a gyász
és fejed búbjáig ér a kikelet -
mely jelzi az újraindulás varázsát
utódaid nyomdokán - a fejed fölött
pedig látszik a szárnyatlan lepke
a suhogás: itt eddig nőhetsz fej-
lődhetsz (az égig) ha magasra
tartott kedéllyel felröppen a fent
és lent éledező áldás - égzengés.
x
Mikor már átszaladt rajtad -
feledve földet - fákat - füvet
felhorgad a dallam az orgona
(illatban) billentyűin táncolva
rézsútosan a tájban fülelve már
íme a megváltó zene füstje -
mert lángja csak később tör
előre és vissza a szürkületben fel-
törekvő párában feketén s fehérben
vibrál szemedben agyadban a fut-
tatott ének - számon tartott éden
hol megtalálod másik éned -
a sebesen lüktető távolodásban
foszlásban - harmat nélküli reg-
gelen ama mezőn hol már
nincsen csengése a szónak han-
goknak csak az ölelkezésnek a
rettenet határán a hátveregető
mindenségben - trombiták hangján
feltámadt ébrenlétnek - fiaim
nekünk később : a hulló csillagok
tüzében jön el a lebegés ideje
addig csak függőlegesen a korral
a kórban s fegyverben a léttel
zuhanva a semmisség ködén át
az ég azúrja mögötti szózattal...
x
Mert a látomások idején túl -
lehorgonyozol zöldedben éberen
hisz itt lent az arány az arany -
az arannyal kikövezett lélek
mely fel-felhajszol a kifizethe-
tetlen rémlátomások honába
a számok - az anyag telhetetlen
létébe űz - míg odakínt felhangzik
a himnusz: "te benned bíztunk..."
szerelmetes világa hogy végzete
lészen a fát bitorlónak - vagy
csak lézengő ritterek hada viszi
tovább a zászlót - a lobogtató
szelet és a benned szunnyadó
látleletet -: ki itt belépsz hagyj
fel minden zenével - lépegess
hátra felé hogy lásd itt minden
távolság közelség és egyben vég
is hol a lélek távolsága szív
szerint mérhető akár a pár-
huzamos világ létező éke a
koronázatlan végtelen - benne
a feltámadt létezés vágya a
befejezetlen újrakezdés vihara.
x
A döbbenetes rájátszásban a
felhők fölötti térben megbicsaklik
a szél is - rákövesedik a Nap
himnusza az agyra - testvérem
lásd: ezt a fakabátnyi létezést
csak úgy lehet tovább vinni ha
a fáról leszedett gyümölccsel te
is visszatérsz az éden kapujába
s a felharsanó kórusban rést
támasztva tovább harsogod a
lét végeláthatatlan küzdelmében
a koronkénti bukást majd emelkedést
s ebben a lüktetésben - kánonban
letelepszel talpalatnyi daloddal és
kiszámolod a rettegés énekét hogy
megtudd ki a kiválasztott ki viszi
tovább a Szózatot és a Himnuszt
ki töpörödik bele a cipelésbe és ki
emeli fel Isten országát - világát
az égen túli szférákba s a meg-
veszekedett mindennapokat ki
emeli - kinek marad a súlya míg
felrémlik a rézsutosan előjövő
alkonyatban a megsejtett mező
és erdő a madárlátta messzeség
a szólamokká emelkedő mindenség.
ÉGBE VIVŐN
- I.M. Domokos Pál Péter -
"édes hazámnak"
keresett fia - hiány
vagyon - megint csak
szónak - betűnek
eleje - közepe lesz
lészen ha végül
Istennek arca
derül -: utolsó szóig
élő imádság -
ama lélekig
mely oda visz honnan a
a dal - az ének
hevében vagyon
megváltás - feltámadás
égbe vivően...
AKÁR A LAVINA
Két test melege
a havat is hordja - el-
hordja az égig
s e küzdelemben
Isten tüze éltet: ha-
lál előtt s utána
ezért az égig
az örökléten túli
hómezőkre jut
ki úgy szeret(het)
mintha a feltámadás
lángja égne itt
és kezet - lábat
szívet - agyat összefog-
va mint lavina
csak görget görget
a földről felhők fölé
röpíti léted...
NAPFELKELTE TÁJÁN
Hát itt vagyunk ím
az ajtó előtt magunk-
ban - beengedjem?
Kettőre zárjam?
s szorosan a falon tűz-
okádó(k) árnya:
vörösben játszik
és bennebb az asztalon
szeletelt kenyér -
hát így vagyunk ím
várakozással telten
élet után - Nap-
felkelte táján
csak az ajtó előtt ne
kelljen állnom - hisz
kint is bent is én
nyitnám szíveteket de
kilincs nem vagyok...
HATVANÖT
Mert ha lázadás
a léted - hadd dőljön gaz
körötted- bentebb
hadd kaszáljon ám
sarlóval a hajoló
öreg - jó patás
lázadj örökkön
e versben is talányként
és kövesd immár
gyalogosan a
"négyökrös szekeret" a
múlttal mulató
egymásba fogod-
zó árnyékokat és te csak
lazán bandukolj
batyudban ékszer -
a homály oszlása boly-
dulása végett.
REGGELIBEN
Reggeliben itt
emlékezvén a jövő
fájára - Napra
felkeltél újból
égig érő hitben a
számonkérések
évfordulóján
szótlan kiáltva ottan
s hallgatott az ég.
HELYZETJELENTÉS
A muskátli nem
nyílott - dió feketén
földön taposva
csak por por- hátán
isteni csoda a vén
körtefa- termés
üzen ezüstös
fenyőnk -: elpusztulunk ám
ágas bogasan
árulás közén
isten csodáját lelked
támasza nélkül
feledhetően
kimaradt az őszi Nap
szíved közepén...
LABDÁZÓ SZAVAK
Szépen - sort a cím
alá hadd pukkadjon a
szabályt örködő
ceruzátlan szab-
lyás - legyen fanyűvő a
bekiabáló
és lábtörlő áll-
jon a mozdony előtt is
mely gőzősíti
a ténfergőket -
így már befogható lesz
a sorba minden
jótett lélek ám -
gyerünk tehát ki a sor-
ból a mezőkre
hol szavakkal lab-
dázik már a csecsszopó
Jézus Krisztus is.
Pethő László Árpád
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
A hont már rég elfoglalták,jó lenne ha visszaszereznénk.
Linz
(Palko Janos, 2010.06.20 15:54)Hatvanöt felett lehet meg läzado az ember,es irhat szep verseket is,csak nehogy azt higyje,hogy megvältja a vilägot...
Dunaharaszti,Petőfi u.21
(Dávid Ferenc, 2009.07.23 21:21)Bárhogy nézzük a vers akkor jó,ha nekem a civil érdklődőnek is mond valamit,vagy úgy érzem,hogy hangulatában megérint,elgondolkoztat.Akár a lavina című nagyon megkapó,szerelmes versnek vagy az élet szeretetének is hangulatát,érzelmeit kelti.Nagyon szép.
Veszprém
(Palkó Lajos, 2014.11.14 10:31)