Rekviem - XL. fúga
REKVIEM - XL.fúga
- Volt, és leendő világok emlékére -
Lásd - elmarad(t) a gyász halmaza -
felébredünk s az élre állunk hamu-
szürkén - orgonaillatban - folytatjuk
a fel - felfuttatást - a búzaszentelést
harmadnapon - harmatnappalon -
végeláthatatlan zajban - keretben
gömbben - végetlen végitélet napján
haza járva - visszajőve ide a kerek
erdőbe - futtában - repülve körbe -
körben leigázva - két lélegzés közt
lebegve - létezve s éjszaka tetőzve
nappal sarkköri fényben éledezve
virággal ölelkezve - szépülve -
most már énekelve - dalolva az
elmúlás röptét is megélve - szemen-
szedetten szénaillatban és regélve
az elmúlt rettegésről - kieresztett
pöffeszkedésről - búzamezőkkel
összenőve s vizesésben erdőszélen
hazatérve a látható békapiacon élve
s miként beharangozott elveszejtésben
lefelé fújjuk a só-pipából a szót -
eregetve mintha pünkösdi találkozás
táján a szentlélek követése közben
már feledve - feléledve - múltak tavaszát
idézve - röppentyűként ott vagy a hegyen
a vég kezdetén s a kezdet végén is -:
Párizsban a Notre-Dame-ban - s a
Somló hegyén és ott a Hargita
lábánál - Csíksomlyón - a végeken és
kezdeteken ím: esővel és imával verten
fellobogózott énekkel hittel - hitel gyanánt
a széllel éledő hagyatékkal s bennebb -
csillagösvényen a Nappal feljövő
kereszttel és nélküle mikor roggyant
térddel felfelé törnél egekbe - Isten
lábát - az ész gyökerét mosva - hozva
ide az orgonaillatba hogy a letaposott
fű is érezze - élvezze a lét fura éledését
a szív bugyraiban fellelhető legyen a
buzogás - a fel-felhorgadó dallam...
most már énekelve - dalolva az
elmúlás röptét is át-, és megélve...
x
Megjöttem édesanyám - édes-
apám - viszem tovább a láng
parazsát - a lélekharangot: az
"Isten áld meg..." parancsát
miközben a zászlók között
alig-alig éled a felröppenés
vágya - a zöldbe burkolózó
fényesség ragyogása - mert a
sötétség ereje nem csak
elvehet - adhat is erőt a fel-
felé törő (benti) frigykötésnek
mert szóra bírható a léten
túli erjedésben a fogozkodó
a ragyogás - a megérkeztem
megjöttünk a nagy út előtt -
visszatértünk a májusfákhoz
dombhoz - erdőhöz - szőlőshöz
hogy a hegy levével éltesen -
éltessen a bekukkintó Nap -
majd a telihold zuzmarás
reggeli bóbiskolása ama
temetés közeli napon - rád-
hagyatik a lélek tisztulása
fürdése a tenyér tükrében -
haza - hazaérkezünk az ég
vizéhez - földön túli zengéshez
hol már a pihegés is zaj - és
az összetett tenyér keresztet
formáz - ujjaidban pecsétes
titkokkal - zsibbad a láb -
a kéz - arcodon Isten nyugal-
mával folytatódik a síma
kerekded mosolygás - vizek
szabdalta kertekbe csődül az
almákkal illatozó égzengés -
most már énekelve - dalolva
az elmúlás röptét is át-, és megélve.
x
Beavatottan - ekkép várandósan
eszeveszett folytonosságban már
betűink tömkelegébe lépve -
lépre kerülve - ragacsosan itt
s ott lehorgasztottan - viselősen
számot mezőt erdőt bevetve
lassan a szélben is fel - fel-
horgadva - átbújva csillagok
halmazán - létrás szárnyak
szegélyén lavirozva - hullva
zsoltárok hátán begubózva -
felszabadul benned az ének
dalolva hullasz a mélységen
túli égzengésbe - villámlásba
hogy lásd a mai csodát az
égbe rekesztett csillaghullást
és számolod a dúlást itten -
fentebb a tizedik égben már
számolják - felszámolják ama
szerelmetes földi mosolyt mely
egykor szüleid - nagyszüleid
és gyermekeid arcát övezi -
övezte - hogy emlékezz az
elmúlt idő tiprására - a
légen túli harsonákra - a
harangok vérző kórusára -
most már énekelve - dalolva
az elmúlás röptét is át-, és megélve.
x
Higgyétek: tovább írható a
befejezetlen űrutazás ott -
hol a szellem szívedet látja
a görnyedő egeket - a szét-
feszülő húrokat - zenebona
tavaszi áradás gyanánt a
bolygó lelkekbe szorult világ-
végi robbanást - Bach
Beethoven s Bartók egét
szólóban szálló rapszódiák
bőröd rabszolgaságát - míg
az elme száguldása talán
az egyetlen igéret a további
tágulásra - zengésre - hírre
itt vagyunk töpörödötten ám
száguldhatnánk kintről bentre
lentről fentre ha látomásos
végeken nem a test halála
döntené be a fenyőtobozos
világot - szemed fényességét
s térdelve rázva a csengőt
nem harangot mímelnél -
lásd Istenem törpe alko-
tásként nem tudjuk követni
műved : himnuszodat már
csak mindig újra kezdve rá-
hajolva halottaink sírjára
a feltámadásba rondítva -
fejfákat borítva - sírjainkon
dörömbölve : Uram légy meg-
bocsájtó - csak a végtelent
keresve törünk égből - égve
tüzet keresve - lángoló Napot
éltető keresztet s csak a hús
parazsánál vesszük észre
hamvaink tűzmadarát -
most már énekelve - dalolva
az elmúlás röptét is át-, és megélve.
x
Közben a romok testet öltve
születésed utcáin - kezek lábak
csonkult testek - bombák árnyé-
kában - nagyapád - városod
romjai - "testvéri" anglomán repü-
lők Isten egén - ontották a halált
ölték az indiánt - "szeretettel" -
és ha orwelli jövőre nézel -:
láthatod a kicsontolt fejeket
szádon a ketrecet s lehajtott
lélekkel összekulcsoltan vég-
zed napi fohászod : Uram tedd
helyére káinjait a földnek - emeld
egekbe pusztuló Ábeledet - Nap
körüli kékbe zsoltáros fellegekbe
most már énekelve - dalolva
az elmúlás röptét is át-, és megélve.
x
Újból a lenti fentbe - telítve
szállásod - repülésed vitt
a rigófüty leplezte - dalfűzte
távoli közelbe hol az
újhold takarta sötétség mö-
gött felsejlik a légüres tér
hagyta mező : illatokkal zaj-
mentes fényesség láttán
felrémlik az örökölt terra
bizonyossága - a lekaszált
fű mámora - tajtékos féle-
lem nélküli végtelenség -
hol a párhuzamosok is egybe-
forva - szívedben megnyugodva
fentről nézve a lenti ragyo-
gást - szemlesütve űzik
benned az elmúlt jövendőt
hogy a jelenben is éltes lehess
és a zöldülő fagyosságban át-
térhess a hajlított ég túlsó
oldalára - a kettős - tizenkettős
világvégi hangosság örökölt
látomása feletti végzet örö-
kös ölelésébe - szabadultan
a végtelen megmaradáshoz
a rajzolt küzdelem égboltján
most már énekelve - dalolva
az elmúlás röptét is át-, és megélve.
x
S itt a Nap alatti katlanban
szóra bírható a fényesség -
bár kényességes a szó a száj
üregében ha fulladozva el-
tékozolt mondatok - szövegek
hátán sülve - főve halként
sikamolnál a megváltó éjben
reggeli tejfehérben ama végzet
az álmon túli álomba hogy
lásd a test gyarlóságos
gömbölyödését - száradását
a csontváz porrá érlelését
s föntről a felhők talaján
vizzé nemesülve - lélekkel
fegyverben állva - rájössz
az ész csordulása mindig
a kezdetekkor végződik és
a test hamvadása csak a
lélek tovaröppenését jelzi
a sárból az égzengés felé
most már énekelve - dalolva
az elmúlás röptét is át-, és megélve.
x
Ettől lesz hangos az imába rejtőző
feledkező ajkak rezdülése - dúlása
teliholdkor a kór - az álmatlan
felejtés töviskoronája - hogy
lásd a felejthetetlen áldozat
és hűség áldozását ama har-
madnapi kegyelem oltárán
s kezedben szíveddel értsed
a lázadás örömét mely
tovább visz azon az úton
melyet az élet kegyeltjeként
kijelölt Isten - és felébreszt
a tavaszi zsongás - hisz teremtő
lábadozással kivihető a térre
a virágillat hogy látva nézzék
a bódulat remegését orrcimpák
szemek feltámadását s révüle-
tében az agy és a szív ára-
dását felröppenését a magas-
ságos mélységbe - földön túli
világok kitárulkozása felé -
ahol már az éden utáni térben
az idő visszafordul feléd - ön-
magából hogy érezd a fényes-
séges repülés pezsgését a
zenélő lélek örökkévalóságát.
VÉGEZETÜL
Felragyog a kihunyó Nap is az
egek karéján ha nap mint nap
estefelé élesztgeted a fűben
mocorgó pillanatot - árnyékokat -
Lábadozik immár a sötét ki-
vetületlen árnya a szembekötösdi
elkezdődik itt és ott ahol néma
főhajtással leszáll melléd a
rögtönzés sóhajos itélete -
Itt voltál - betöltötted az
égi földet - eget rájöhettél
az erezetek titokzatos létére
itthon voltál vagy sem -
látható vagy végezetül ...
Felérve a hetedik csúcsra
láthatod az éjt nappaltól
választó felleget lehajt-
hatod fejedet immár -: Uram
bocsásd meg hogy csak
ennyit - ennyire futotta
fohászom hogy ne legyen
teljesen homály - a vakító
sötét csak addig a hétköz-
napig ügetett velem -
Láthatom a vakulás világát
a lenti poklot idefenn ... és
csattan az ostor hátamon
bábosok kezében a nyele
halld meg Uram panaszom -:
Itt fekszem az avaron -
szólhatnék hangosabban
vagy lapulnék némán mintha
föld alatt de karom - lábam
még bírja hát kúszok is.
Légy madár bennünk itten a
símára koptatott mezőkkel
hogy ne higyjük már holnap
a szemenszedett árvaságot
az üresség formáit látva.
És ebben a szórattatásban
letaglózott valótlanságban
itt a hajón áradás közepette
lássuk a partot a kikötőt
talpunk alatt az eget ...
Mert állandó menekülésben
fentartható békességben -
földönkivüliségben tántorogva
a Tejúton bolyongva immár
mikor érkezünk haza már?
Pethő László Árpád
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nagyon megindító szép vers.Mindenkinek el kell olvasnia
Visegrád
(Pethő László Árpád, 2021.02.10 22:37)
ÖSSZESZEDETT VIRÁG
- I.M.Farkas Árpád -
Magad - holtan is
vezekelve és verten
"haza térve" már
a nem látottan
virgonckodó fák alatt
domborodó vég
óráit számon
kérve "hite hagyottan"
alámerülve
a ragyogásban
mely ottan vagyon fentebb
ama trónuson
hogy meglásd végre
a szétszedett valóság
összerakható
keresztjét újból
mintha még osszeállva
virágon ülnél...
Korond
(Kalapos Mihály, 2019.04.15 16:34)
A versek mindig lélekemelő formában közvetítenek az emberek között.
Remény lehet arra,hogy ezáltal a világ is szebbé,elfogadhatóbbá válik.
Heinous blood pressure (hypertension)
(Asciestspoulse, 2018.10.11 21:57)
Compression est comment robuste votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur essence pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent perseverent b gerer offre sang loin de votre coeur. Chaque age votre coeur bat, il pompe le sang par vos arteres a la vacances de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/cialis-generique-pas-cher-tunisie/
Reading the new blood pressure guidelines
(Asciestspoulse, 2018.09.27 13:08)
Pression arterielle est comment calleux votre sang pousse contre les parois de vos arteres lorsque votre coeur determination pompe le sang. Arteres sont les tubes qui transportent perseverent b gerer offre sang loin de votre coeur. Chaque set votre manque de sensibilite bat, il pompe le sang a tous egards vos arteres a la flanerie de votre corps.
https://www.cialispascherfr24.com/acheter-tadalafil-50-mg-news/
Dicsőszentmárton
(Májai János, 2018.07.11 10:01)Szórattatásban lenni nagyon szomorú dolog,főleg,ha tudjuk kik a hunyók,kik akarják naponta mellékvágányra tolni az érintetteket,és előtérbe tolni a vörös villamost.
Ráckeve
(Kajdi Lóránt, 2015.05.09 11:58)Talán ott túl a megmérettetésen jön rá a halandó, hogy az elmúlás,kezdet is.Így épül fel a mindenség, Isten országa,melyben a teremtő "nem kockajátékos", és lassan a magasságos -mélyben kiderül: csak porszemként vagy jelen ebben a virágos kertben,de a beporzásért még tehetsz valamit...
Szekszárd
(Tatami János, 2014.02.11 15:49)Ha végezetül az ember homokos,vagy égi síkra ér József Attilával szólva: nem remél...Bár ebben az esetben meg van a Tejúton való bolyongásnak az az előnye,hogy a hadak útjára lépve csak meg fogjuk tudni védeni magunkat, nemzetünket.
Theszaloniki
(Anton Selymesi, 2013.09.16 09:03)
Ilyen nagyivű versek hiányoznak a mai irodalomből.Szerencsés költő aki
megihletődik erre,és arra,hogy közérthetően meg is fogalmazza.Gratulacion.
Sepsiszengyörgy
(Sándor Csilla, 2013.06.17 23:22)Jó lehet annak ,aki Párizst,és a Somló,s Csiksomlyó helyeit is bejárva tud Rekviemet irni,gondolni,versbe szedni.Talán folytatása is lesz,amit örömmel olvashatunk.
Hódmezővásárhely
(Gyarmati Imola, 2021.02.10 22:39)