Versek - ORFEUSZ ÉNEKE -

REKVIEM  -  XL.fúga

 

                         -  Volt, és leendő világok emlékére -

 

Lásd - elmarad(t) a gyász halmaza -

felébredünk s az élre állunk hamu-

szürkén - orgonaillatban - folytatjuk

a fel - felfuttatást - a búzaszentelést

harmadnapon - harmatnappalon -

végeláthatatlan zajban - keretben

gömbben - végetlen végitélet napján

haza járva - visszajőve ide a kerek

erdőbe - futtában - repülve körbe -

körben leigázva - két lélegzés közt

lebegve - létezve s éjszaka tetőzve

nappal sarkköri fényben éledezve

virággal ölelkezve - szépülve -

most már énekelve - dalolva az

elmúlás röptét is megélve - szemen-

szedetten szénaillatban és regélve

az elmúlt rettegésről -  kieresztett

pöffeszkedésről - búzamezőkkel

összenőve s vizesésben erdőszélen

hazatérve a látható békapiacon élve

s miként beharangozott elveszejtésben

lefelé fújjuk a só-pipából a szót -

eregetve mintha pünkösdi találkozás

táján a szentlélek követése  közben

már feledve - feléledve - múltak tavaszát

idézve - röppentyűként ott vagy a hegyen

a vég kezdetén s a kezdet végén is -:

Párizsban a Notre-Dame-ban - s a

Somló hegyén és ott a Hargita

lábánál - Csíksomlyón - a végeken és

kezdeteken ím: esővel és imával verten

fellobogózott énekkel hittel - hitel gyanánt

a széllel éledő hagyatékkal s bennebb -

csillagösvényen a Nappal feljövő

kereszttel és nélküle mikor roggyant

térddel felfelé törnél egekbe - Isten

lábát - az ész gyökerét mosva - hozva

ide az orgonaillatba hogy a letaposott

fű is érezze - élvezze a lét fura éledését

a szív bugyraiban fellelhető legyen a

buzogás - a fel-felhorgadó dallam...

most már énekelve - dalolva az

elmúlás röptét is át-, és megélve... 

                          x

Megjöttem édesanyám - édes-

apám - viszem tovább a láng

parazsát - a lélekharangot: az

"Isten áld meg..." parancsát

miközben a zászlók között

alig-alig éled a felröppenés

vágya - a zöldbe burkolózó

fényesség ragyogása - mert a

sötétség ereje nem csak

elvehet - adhat is erőt a fel-

felé törő (benti) frigykötésnek

mert szóra bírható a léten

túli erjedésben a fogozkodó

a ragyogás - a megérkeztem

megjöttünk a nagy út előtt -

visszatértünk a májusfákhoz

dombhoz - erdőhöz - szőlőshöz

hogy a hegy levével éltesen -

éltessen a bekukkintó Nap -

majd a telihold zuzmarás

reggeli bóbiskolása ama

temetés közeli napon - rád-

hagyatik a lélek tisztulása

fürdése a tenyér tükrében -

haza - hazaérkezünk az ég

vizéhez - földön túli zengéshez

hol már a pihegés is zaj - és 

 az összetett tenyér keresztet

formáz - ujjaidban pecsétes

titkokkal - zsibbad a  láb -

a kéz - arcodon Isten nyugal-

mával folytatódik a síma

kerekded mosolygás - vizek

szabdalta kertekbe csődül az

almákkal illatozó égzengés -

most már énekelve - dalolva

az elmúlás röptét is át-, és megélve.

                             x

Beavatottan - ekkép várandósan

eszeveszett folytonosságban már

betűink tömkelegébe lépve -

lépre kerülve - ragacsosan itt

s ott lehorgasztottan - viselősen

számot mezőt erdőt bevetve

lassan a szélben is fel - fel-

horgadva - átbújva csillagok

halmazán - létrás szárnyak

szegélyén lavirozva - hullva

zsoltárok hátán begubózva -

felszabadul benned az ének

dalolva hullasz a mélységen

túli égzengésbe - villámlásba

hogy lásd a mai csodát az

égbe rekesztett csillaghullást

és számolod a dúlást itten -

fentebb a tizedik égben már

számolják - felszámolják ama

szerelmetes földi mosolyt  mely

egykor szüleid - nagyszüleid

és gyermekeid arcát övezi -

övezte - hogy emlékezz az

elmúlt idő tiprására - a

légen túli harsonákra - a

harangok vérző kórusára -

most már énekelve - dalolva

az elmúlás röptét is át-, és megélve.

                          x

Higgyétek: tovább írható a

befejezetlen űrutazás ott  -

hol a szellem szívedet látja

a görnyedő egeket - a szét-

feszülő húrokat  - zenebona

tavaszi áradás gyanánt a

bolygó lelkekbe szorult világ-

végi robbanást - Bach

Beethoven s Bartók egét

szólóban szálló rapszódiák

bőröd rabszolgaságát - míg

az elme száguldása talán

az egyetlen igéret a további

tágulásra - zengésre - hírre

itt vagyunk töpörödötten ám

száguldhatnánk kintről bentre

lentről fentre ha látomásos

végeken nem a test halála

döntené be a fenyőtobozos

világot - szemed fényességét

s térdelve rázva a csengőt

nem harangot mímelnél -

lásd Istenem törpe alko-

tásként nem tudjuk követni

műved : himnuszodat már

csak mindig újra kezdve rá-

hajolva halottaink sírjára

a feltámadásba rondítva -

fejfákat borítva - sírjainkon

dörömbölve : Uram légy meg-

bocsájtó - csak a végtelent

keresve törünk égből - égve

tüzet keresve  - lángoló Napot

éltető keresztet s csak a hús

parazsánál vesszük észre

hamvaink tűzmadarát -

most már énekelve - dalolva

az elmúlás röptét is át-, és megélve.

                        x

Közben a romok testet öltve

születésed utcáin - kezek lábak

csonkult testek - bombák árnyé-

kában - nagyapád - városod

romjai - "testvéri" anglomán repü-

lők Isten egén - ontották a halált

ölték az indiánt - "szeretettel" -

és ha orwelli jövőre nézel -:

láthatod a kicsontolt fejeket

szádon a ketrecet s lehajtott

lélekkel összekulcsoltan vég-

zed napi fohászod : Uram tedd

helyére káinjait a földnek - emeld

egekbe pusztuló Ábeledet - Nap

körüli kékbe zsoltáros fellegekbe

most már énekelve - dalolva

az elmúlás röptét is át-, és megélve.

                         x 

Újból a lenti fentbe - telítve

szállásod - repülésed vitt

a rigófüty leplezte - dalfűzte

távoli közelbe hol az

újhold takarta sötétség mö-

gött felsejlik a légüres tér

hagyta mező : illatokkal zaj-

mentes fényesség láttán

felrémlik az örökölt terra

bizonyossága - a lekaszált

fű mámora - tajtékos féle-

lem nélküli végtelenség -

hol a párhuzamosok is egybe-

forva - szívedben megnyugodva

fentről nézve a lenti ragyo-

gást  - szemlesütve űzik

benned az elmúlt jövendőt

hogy a jelenben is éltes lehess

és a zöldülő fagyosságban át-

térhess a hajlított ég túlsó

oldalára - a kettős - tizenkettős

világvégi hangosság örökölt

látomása feletti végzet örö-

kös ölelésébe - szabadultan

a végtelen megmaradáshoz

a rajzolt küzdelem égboltján

most már énekelve - dalolva

az elmúlás röptét is át-, és megélve.

                          x

S itt a Nap alatti katlanban

szóra bírható a fényesség -

bár kényességes a szó a száj

üregében ha fulladozva  el-

tékozolt mondatok - szövegek

hátán sülve - főve halként

sikamolnál a megváltó éjben

reggeli tejfehérben ama végzet

az álmon túli álomba hogy

lásd a test gyarlóságos

gömbölyödését - száradását

a csontváz porrá érlelését

s föntről a felhők talaján

vizzé nemesülve - lélekkel

fegyverben állva - rájössz

az ész csordulása mindig

a kezdetekkor végződik és

a test hamvadása  csak a

lélek tovaröppenését jelzi

a sárból az égzengés felé

most már énekelve - dalolva

az elmúlás röptét is át-, és megélve.

                         x

Ettől lesz hangos az imába rejtőző

feledkező ajkak rezdülése - dúlása

teliholdkor a kór - az álmatlan

felejtés töviskoronája - hogy

lásd a felejthetetlen áldozat

és hűség áldozását ama har-

madnapi kegyelem oltárán

s kezedben szíveddel értsed

a lázadás örömét mely

tovább visz azon az úton

melyet az élet kegyeltjeként

kijelölt Isten - és felébreszt

a tavaszi zsongás - hisz teremtő

lábadozással kivihető a térre

a virágillat hogy látva nézzék

a bódulat remegését orrcimpák

szemek feltámadását s révüle-

tében az agy és a szív ára-

dását felröppenését a magas-

ságos mélységbe - földön túli

világok kitárulkozása felé -

ahol már az éden utáni térben

az idő visszafordul feléd - ön-

magából hogy érezd a fényes-

séges repülés pezsgését a

zenélő lélek örökkévalóságát.

 

 

                     VÉGEZETÜL

 

Felragyog a kihunyó Nap is az

egek karéján ha nap mint nap

estefelé élesztgeted a fűben

mocorgó pillanatot - árnyékokat -

 

Lábadozik immár a sötét  ki-

vetületlen árnya a szembekötösdi

elkezdődik itt és ott ahol néma

főhajtással leszáll melléd a

rögtönzés sóhajos itélete -

 

Itt voltál - betöltötted az

égi földet - eget  rájöhettél

az erezetek titokzatos létére

itthon voltál vagy sem -

látható vagy végezetül ...

 

Felérve a hetedik csúcsra

láthatod az éjt nappaltól

választó felleget lehajt-

hatod fejedet immár -: Uram

 bocsásd meg hogy csak

 

ennyit  -  ennyire futotta

fohászom hogy ne legyen

teljesen homály - a vakító

sötét csak addig a hétköz-

napig ügetett velem  -

 

Láthatom a vakulás világát

a lenti poklot idefenn ... és

csattan az ostor hátamon

bábosok kezében a nyele

halld meg Uram panaszom -:

 

Itt fekszem az avaron  -

szólhatnék hangosabban

vagy lapulnék némán mintha

föld alatt de karom -  lábam

még bírja hát kúszok is.

 

Légy madár bennünk itten a

símára koptatott mezőkkel

hogy ne higyjük már holnap

a szemenszedett árvaságot

az üresség formáit látva.

 

És ebben a szórattatásban

letaglózott valótlanságban

itt a hajón áradás közepette

lássuk a partot a kikötőt

talpunk alatt az eget ...

 

Mert állandó menekülésben

fentartható békességben  -

földönkivüliségben tántorogva

a Tejúton bolyongva immár

mikor érkezünk haza már?

 

                                    Pethő László Árpád