Versek - ORFEUSZ ÉNEKE -

KIFELÉ  JÖVET

Már csak az idő

maradt - kifelé jövet:

fekete - fehér

azon túli már

felesleges kacat a

mező viránya...

és az orwelli

belenyúlás a búsan

integetőkbe

majd a disznóban

tornyosuló túrásig

töfögő lelet.

FEHÉRÜLT  NAPPALOK

         - A "módszerváltás" margójára -

Előjött az időből

a múlt időből

arra a kevés itt-

maradásra - létre

lásd a festett

tojást - véreddel

színezett jövő -

hátha feltámadás

így lassan fehé-

rülnek nappalok

s az éjszaka is

vörös lesz - bordó

láthatod a meg-

szűrt levegőben

hogyan múlik el

sorvad hajnalod

és marad az utá-

nad özönlő had

a kirekesztettek sora

megtudják majdan

a teremtés volt

elhibázott,mostoha

s elmédben élhet

a hit maradványa

míg a minden-

napok lihegése

sóváran elveszi

mit adhat a sors

vagy szerencsésebb

kor - idő - csillagzat

s menetelsz ott fönn

lent pedig ostoba

sorban állás kö-

zepén úgy érzed

lepereg ruhádról

szózat és igéret

hisz szemed előtt

vonul a vásznon:

időt fecséreltél

széptevésben s lett

életed tócsa, pocsolya

míg a trombitálók

nem neked szóltak

a feltámadás elmaradt.

ALÁMERÜLVE

Otthon akkor vagy

ha a csendben fürdőzve

alámerülhetsz...

Álomban álom -

térdig lent és fent az ég

mámorában lesz

imából ének

melled köntösében a

látható végzet.

LÉLEK  DŰLÉSE

Majd lehull ama

lepel arcunkról - otthon

leszünk itthon már

szédületes és

felszentelt a vége itt

és ott is talán -

rajtkockából a

célig szóródva elhull

a férgese tán -

s lélek dülése

tesz az égbe - hadd fusson

Belzebúb alább

alább a fenti

békében tartjuk magunk

ama keresztet

s halállal körül -

felül a feltámadást

élve - égve már...

A  MÁSIK  ÉLET

Nyitva áll égi

kapunk szél magasságban

ott a Nap alatt

s a fekete lyuk

a szellem udvarából

eléd hömpölyög

lásd fátyol mögött

kisgyerek ki férfi már

ott a völgyben vár

a másik élet -

szentlélek gyanánt éled

kishitüségben(?)

nem láthatod ám

de érzed hogy bennebb ott

Isten is veled

benned tágítja

a helyet hogy elfogadd -

felhőnyi ének.

A  SZÜLETÉS  VARÁZSA

                 - Dalmának és Botondnak -

Ha fentről indulsz -

az ég palástja alól

beütemezheted újból

a karácsonyi várakozást

a születés varázsát -

hisz a hófödte elbó-

biskolásban minden

álmából felzavart

kisded anyja ölelésébe

menekül - s a szalma-

illatú pihegésben a

fenyőfa rakéta is lehet

míg a felmentő sereg

ott lebeg a sarkcsillag

magasában s feléd

nyújtják Istennek karját.

MELEGFRONT

Nem hajlik a kéz

a láb - a zene is csak

fülzúgás ellen -

próbálok átkúsz-

ni e napon hátha hol-

nap repülhetek...

                    Pethő László Árpád