Versek - ORFEUSZ ÉNEKE -

NAPBA  ÖLTÖZÖTT 

Mikor a maradék képek

ott a koponyafedő alatt

csak azok maradnak -

és az arc már nem is

látható - elrohadt csontok

sincsenek - mintha Bolyai

akkor leszel magad is

boldog fa és bokor ott

hogy meglásd az utókor

magadból kihagyható

csend nélküli repülését.

Bábel és Trója - Doberdo

és Nagaszaki - Drezda és

Kolozsvár  - Guantanamo

aztán az óceánba hullva

felparázslik a hamuban

sült galandféreg - arcodon

a ketreccel -: az ólom utáni

flakontengerben landolva.

És a koponyacsont nélküli

képek - a röppálya feletti -

mellette s alatta elsuhanó

világ utáni világ - párhuzamos

tudat alatti találkozás zenéje

dallama - végső ritmusa  előtt

"föl - föl ti ..."megveszekedett

égnek ezen éjszakai fényes-

ségében ama lázító görbén

mely elvezet a Napba

                   öltözött asszonyhoz.

      GÖRÖG  FÖLD

                      -  Anettnek  Görögországba -

Fájdalmas - öreg

föld feletti feledés

láncra veretés -

megfeszíttetés

az égig érő fától

hazajövetel...

Siratlak görög

föld - hajlatiddal végig

verő istenek

lakával - múlttal

jövőd eladott sziget-

csodáival - és

kiárusított

lelked maradékával.

Mindörökké a

bensők hitével

imádkozunk azóta

hogy Leonidász

ott a szorosban

megoldásra lelt volna

árulás ellen

így csak reménylőn

nézünk előre - hátra

ki lopta el most

lelketek fényét

pénz a hitet avagy

hitet a harács?

SZABADSÁG   NAPJA

Már szabadon mint

levél az avaron - csak

ne taposson - ne

aszalódjon  se

a szív s az elme immár

és csontunkat a

köszvény se rontsa

hogy gyalog  is mehessünk

fel és fennebb már

tizedik égig

az időtlen erdő szél-

védett lombjáig

hogy a romok te-

tejéről látszodjék ím:

"haza a magasban"

s hazatérni lesz

ám tere a vigasságnak

somlai bornak...

ÜTKÖZTETÉS

Íme itt vagyunk 

sötéten - fény nélküli

cellában - rácsok

felett és alatt

fejjel - láb felé rohan

az ütköztetés

aztán kibuggyan

az energia sötét

ragyogása ott

hol mindig felsőbb

intésre rendez párna

alá látomást -

közben szeretet

s ölelkező kezdetet

végetlen vágyat...

VÉGELÁTHATÓ  VÉGTELENBEN

Akárha földön-

túliak itthon: tüdő

melletti tájon

a kamrák ölén

rádtörnek  halhatatlan

örömmel - fázón

csak a szertelen s

határtalan Jézus fut

így át rajtad  ám

mintha nagyanyád

arca  -  apád mosolya

futna  feléd a

végelátható

végtelenben az ész ka-

litkáján túlról

hogy lásd: van innen

is hatalom benned már

Krisztus szívével...

 VIGASZTALÁSUL

               - I.M. Gyurkovics Tibor -

Akár hajóval

vagy csak úgy a vizeken

úszva Ithakába

is elérhet a bo-

lyongó lélek s a távolban

fel-felréved a

tűz okán szemed -

szemléletből eleget

éledett az ég

tüze - csak való

léted töppedt bele

a füstkarikák

ámulatába -

és a parázson futás

révületében

nem vevődött  ész-

re a fák sora nélkül

fulladó béke

hisz nem erről szól

a mindenség folyama

már réges végtül

felderítetlen

felhőkön csak a Nap ül

vigasztalásul...

LEDÉR FOHÁSZ

Mindegy hol járod

papucsaban a világot

szóra ököl a válasz

ha látod mit más

tátogó szájjal aggyal

sem tár fel immár

hát így letérhetsz

utadról a sűrűn át

s naponta érsz fel

fel a füstbe hol

alig látszik az elve-

temült gólyabál

s az elme vergő-

dése vérgőzős idő

kapujában áll

ledér fohász ím

az ima mely alantról

az égbe száll.

TÉLSÍRATÓ

Március idusát

megérte - bele-

hörgött a dög-

evő világba -

s most látható

amint fehéren

úszik a felhők

felett az ég

sötéten izzó

kutyavilága felé...

               Pethő László Árpád