Versek - ORFEUSZ ÉNEKE -

CSODASZARVAST  VÁRVA

                    - Apám emlékére -

Kifeszítve itt

              "jurópa "közepén

azért vigyázz

               istenedre

szólj hozzá

               kérjed - tereld

tartsa föléd

               ernyőjét

ha zivatar

               kerget s lélek

nélküli szelek

                üldöznek ott

hol nincsen

                kegyelem sem

áldás - hitetlen

                ott minden

és pénzre hajt

                 a pénz is

nyugodj békében

                  feltámadtál

itt élsz az ajtó

                  és az ablak között.

Giling-galang

                  szózatodat értve:

"ha férfi vagy

                  légy férfi"

és "bort ide

                  a bilikómba"

vagy "égtek

                 lelkemben kis rőzsedalok"

és futottam át

                 az úttest felett

hogy bűnhődjön

                  ki alant jár -

laposan felelget

                  alig eszmél

csak lézeng

                  a kereszttel

és csak fél

                  évszázad

jutott szózatra

                   himnuszra

s a folytatásban

                   ott van unokád

napkelet felé

                   fordulva

a csodaszarvast várva.

"KORONÁZÁS"

Már a locsolás

is kronázás ám itten

lépre csalogat

hihetetlenül:

hazahív - bedőlt vizek

öntözőjébe

csalogathat már

aztán nyalogatható

a végtelen is...

           EPILOGUS

Tapsolhatsz estig

látható morcogással

született jankó -

lélegzet nélkül

szomjasan fel-fel ama

égzengésig már... 

PROMÉTHEUSZ  LÁNCAI

                           - XXIV. fúga -

Az istenek kínjai

bebalzsamozva

tévedhetetlen (?)

benne(m) is a tűz

lásd keselyűm

én csak ide

láncolva - míg

a fölötted és

alattam lakók

az űrt sem látják

mert ebben a

(z)űrben ki marad

melletted? - a

szikla? - mely

szikrára kevés

míg a "tűz csiholója"

testem marcan-

golója döntheti

el - mi volt

előbb : a láng

avagy a kő - ?

bár "a kő marad"

mondják itt - ott

amott és a tűz-

höz (is) értők

beleremegnek -

lásd ama rob-

banást az ősit -

s a visszatérők

halmazán testünk

újból tűzzé lészen... 

SZEMFÉNYVESZTŐN

Kilakoltattak

            a  bankok

kilöktek

             házamból

akárha

            dózerrel

mintha ama

            fennsíkon

ahol a hajó

           fennakadt

árvíz előtt

           por után

újból az utcán

           az utcán

láthatod Uram

           nézheted már

tankok után

            bankokkal*

jőve "jogot"

            szellentve

mezitláb

            térhetünk

új és újabb

            hihető  hitre

itthon vagyunk

            újból a

mérhető semmiben

            látható lágerben

szemfényvesztőn...

MÁRCIUS  IDUSÁN

Látod barátom

a hosszú hajfonatok

s kések évszaka

következik itt

ezen ünnep talaján

újból és újból...

 FELTÁMADT  VÉGZET

Nagyon bőr alá -

beivődik akár a

bor(párlat) vérbe

agyba az eső

lábba a görcsös rúgás

észbe a dallam

hogy elmegyünk - el

darvakkal párban - ékben

szarvasbőgéssel

énekben - ének

trombitaszóban élek

ásó és kapa -

harangok lépnek

harangszó éled fentebb

bennebb pincében

ásott veremben

lehajlik s felfut az ág

hegyére lélek

és a test marad

felzeng a harsona ím

feltámadt végzet...

SZILÁNKOS  SÓHAJ 

Ma is lassúdan

feltérképezve ésszel

hős(s)ég  madarát

lábhoz tett fegyver

gyanánt a kereszttel és

vízzel egyaránt -

hisz minden csepp a

vérből - kezedből égbe

hullva - földre csak

szilánkos sóhaj

pereg s homlokod gyöngye

melledet mossa

addig szemfedő

képpen arcodat rejtve

felhő takarja

s léted lassúdan

homályba vész s feltámad

tagadásokban..

KEZDETÉN  A  VÉG

                 - XXX. fúga -

Mintha a kezdet

kezdetén - lombok

között - fák alatt

született volna a

hiány eleje - vége

tagozódás a felhők

közti erezetbe - égbe

s a csoda hogy vége-

láthatatlan a kitárul-

kozás mítosza ...

s lassan ráfeledkezve

megérted: a világ

vége kezdetén lön

s mikorra befejezve

lenne a mű: hátra-

tett mosolygással

tudod - itt vagy a

közepén s újból

a tengerbe születhetsz.

                 Pethő László Árpád