Versek - ORFEUSZ ÉNEKE -

     KOLOZSVÁR 1945

A szobor előtt

gyermekként - mosoly nélkül

a jövőt "látván"

hihetetlenül

győztesként - álmélkodva

most átkozódva

porrá - köddé vált

emléksorokon vetül

a Mátyás király

szobor tövében

mélázó gyermekkori

látomás fénye -

add vissza Uram

azt a képet - keretet

ellopták tőlem...

         CSATA  VÉRIG

Csillag vezetett -

s elmaradt János  -  Mátyás

városa  s  László

lovát  bíztatva

felhőn nyargalászott az

illir rablókkal

vívta örökös -

 szakadék fölötti és 

vérig csatáját.

       IDŐJÁRÁS

Háboruban nem

vették észre hogy fejük

a seggüknél már

és lábuk futás

közben a felhőt verve

esőt hoz -: végre...

      AHOGY  NÉZTEM

Ahogy itt szedett-

                   vedetten

a felhősödő

                   eget néztem

révülten a  

                  tulipánt fürkésztem

néztem - hogy

                  honnan ezen epekedés

számonkérése

                  tekinteteknek -

csodajárása ama

                  ősi színorgiának

hisz színek

                  sincsenek

csak eszmélés

                  a nyitott gyönyör

testé váló

                  meglepetése

mely akkor

                  bekövetkezett

bekövetkezhetett

                   mintha ősi

legendákban

                   hitben - a testté

vált szeretet

                   szerelem világa

ahogy itt

                   szedett - vedetten

a felhősödő eget

                   néztem - Isten

kibogozhatatlan csodáját.

SÜTKÉREZŐ  HAZA

Újból itt felhők

fölött - fényességben

látomás nélkül -

a fenyők között

szerelmetes tájon - ég

és föld párája

von be részegít

hisz itthon vagy otthon már

fenyővíz dallal

szóra bírhatod

a sütkérező hazát

utazó múltadat.

      FÜSTIKE

Megint a verebek ott a

fán veszekedtek mintha

pipogya vénségek itt

alant a gyökér alatt -

szórakaténusz bilim-

balam és aztán a ten-

gelicek s a zöldikék ott

fent a lombok körében

és széncinkék alatta a

fák tövében csipegettek

fecsegtek -: lásd ezeket a

húsembereket : jajj itt a

pitvarban fejetlenül át -

meg átszólnak a falnak

jöjj elő és vald meg hol

csecserésztél - kivel kis-

kutyám te bolhás - csak

nem a macskát tetted-

vetted s aztán kínyújtoztattad

mint a nyulat a múltkor -

ejnye - bejnye szomorítasz

engem s nejemet ki amúgy

a házasom és ágyasom -

te pedig kedves barátom

feledve - felejthetetlen Füstike...

FÖLDBÉLI   (V)ÉGEN

                      - XXXV. fúga -

Talán kihül egyszer az ég

és föld alá kerül a mámor

hisz elfeledte az éji vándor

a végtelenben nincsen ég

csak tapasztalat és maradás

maradása a hitnek végszakán

hogy nincs tere a vágynak ám

ha leterít a végetlen égi ár -

s úgy telik el földi létem

lassan kifehérült éjszakán

meglátom ami nincs itten

és ami túlparti víg érdem

nem tehet vándorával mást

mint kibetűzi földbéli (v)égem.

ÉGBEN  LÜKTETŐN

                 - Zsidveji olaszrizling -

Apám hozta - mély-

öblű táska rejtvén í-

zét flaskáknak ám

talán Sarolt is

kostolván szülte Istvánt

ki országát lám...

felajánlá - s lőn

kutyák marcangolta seb

rizlinggel gyógyul-

na - ha mértékkel

tudnánk még egymást mások

előtt köszöntvén:

testvér eggyé vált

véred a borral - szíved

az égben lüktet.

HÓRA  SZÓRT  KENYÉR

               - Pápán  2010  telén -

És így felugorva itt

a nyomotokba állva

a templomi szentély 

magasában "veletek"

nélkületek didergésben

nyárban mert a bálban

fázva izzad a málha - 

s a hang nélküli csűrhe

mely ezt a helyet -  a

felajánlott országot ím

tönkre küldve - verte

kéz s láb nélkül emelte

s a földbe ütve ölte -

imádkozz értünk Jókai,Petőfi

ne legyen csupasz a lelkünk

takargass be szemfödéllel

mert nélkülünk az

imádság sem béke

s a hóra szórt kenyérre

a madár sem jött el...

BECSUKVA  ÓLAD

               - Egy hazatelepülőnek -

Hazajöhetsz már -

ideiglenesen akár

bor mellé,ahol fürge

ujjak törlik az" ékezetet"

és szólhatsz bátran

leporolták a csillagot

az ötágut (a lopottat)

s feleselhetsz a trónnal

becsukva az ólad -

rö(f)höghetsz napestig

az ablak kitárva  -

röpülhetsz bárhova

de ne zavard köreit

az arheopipitéreknek

a zászlóbontó kékről

fehérre mázolt bo(l)tosoknak.

FELTÖRŐ  RÜGYEZÉSBEN

Lótuszülésben

hallgatom kibontható

mámorát ama

felfoghatatlan

napútnak mely feltörő

rügyezésben az

egeken túlra

viszi át a bimbózás

örömét - sóját

s az űrbéli ra-

gyogásban a sötét is

fényesedhet ám...

                          Pethő László Árpád