Versek - ORFEUSZ ÉNEKE -

 

NAPTŰZZEL  - VÁRAKOZÁSSAL

                        - XXXI. fúga -

Bottal sem bírhat

letörni - letekerni

a rábeszélők

kórusa hogy nem

bensőd felső(bb) ukáza

iránymutató -

a kórus hadd nyű-

szítse talpmelengető

"ülepimáját"...

a fénymásolás

nem egyenlő Naptűzzel

várakozással

ami születik

elhal időzavará-

ban és feltámad

a sötétség bi-

rodalmában olykor vagy

benned éledve

rátalál ama

másik világra hol él-

tél valamikor...

 

FOSZLADOZVA

 

Nézed -:hírrel  a

hírt s látod amerikát

és az esztelen

kizsigerelt - már

már megroggyantott görög

"utánzatokat" -

lesed a fésült

bemondó kéjelgését

vérben "lucskosan"-

te jó istenség -:

hiszen a foguk között

csattogsz - révület

oldoz és köt hogy

rettegés közepette

a hideglelés -

a halott világ

képe derengjen - csontok

közt keresd - fejed

kókadozzon ám

s léha díjbeszedők közt

orvosért kiálts..!
 

 

ABLAKODBAN  AZ  ÉNEK

           - Liszt Ferencre emlékezve -

Őszbe csavarva

szél libbenti zöld napba

még az eget is

 

és pirosan zöld

ablakodban az ének

hisz látom tüdőd

 

mögött a dallam

mosolygósan - sírósan

feltőr - egekbe

 

szállna - dörömből

lelkeden a mulandó

idő - haza a

 

szülőföld pora

hív reggel és este már

hazajuthattál

 

erdőbe - rétre

vizek partjára: hadak

nélküli égbe...

 

DIONÜSZOSZI  REGGELEK

                      -  I.M.Visky Árpád -

Megint ezek a

dionüszoszi reggelek

ákom-bákomok

 a házak falán

már - már készülök

eltenni a Napot

csak ne lenne a

"mindenhol jó,de

legjobb sehol"

csak ne lenne

az ünnepektől

felsebezve a szám.

 

Látod barátom -:

az égnek támaszkodnak

a szavak - itt

mindig "eldumálják"

a forradalmakat

a Koponyahegyre

viszik szándékaink

s tartozásunk az

ami megfeszíttetik

de véresen is itt marad.

 

Félek hogy gyermekeink

Európa tornyaiba zártva

csak létezni és nem

élni - csak szaporodni

de nem szerelembe

vegyülve e földdel

fognak átvánszorogni

az utókorba.

 

Te is tudod:

jaj annak a népnek

mely csak a

gyomráért lázad

s hétszer keserves

kinek hazája

csak a háza.

 

CSÁNGÓ  ZARÁNDOKLAT

 

Ha elindultál volt

kirekesztett földiként

Isten malmába

csak remélj - remélj

imádsággal tedd hátad

mögé a tájat

hol születtél volt

s tán lészen is házad ott

hol füvet kaszál

fejed fölött az

égbe jutó trombitás

s a feltámadás

nem mindig neked

szól - hisz hamuként léted

csak por csak a por.

 

VILÁGÖZÖNBEN

 

Láthatod: sötét

foltokban a végtelent

villanó fények -

már tengetjük ám

lengetjük utcahosszán

végtelenségig -

diadalitas

csúcsragadozókénti

mámorban - saját

dalfialta lét

és nemlét határán át

világözönben...

 

 

LÉTEZŐ TÉRBEN

 

Énekelve ma

holnapra lehulló ég

sem diadal

 

tehát ki kellett

végül kecmeregni a

szentségtelen - ám

 

Krisztushoz közel

terelhető világban

létező térben...

 

 

HOZOMÁNY

 

A vágyakozás-:

nem honfoglalás lészen

csak üzekedés

 

ha bennebb - rajta

nincs istenek pecsétje

harmatos lábnyom

 

madár-csicsergés

és a karvaly-betörés

kardnyoma ott hol

 

előtted - előbb

szétfeszíti mellén a

szív csakráját és

 

rátámaszkodik

isten országa a lét

hozományára

 

felkent  "krisztusok"

ama megváltás után

letett vigaszra...

 

 

FÖLDI  S  ÉGI  VERETÉS

 

Újból a Naphoz

kötötten fényszakában

körben sötéttel

 

dideregve jött

belémkötött a féreg-

rágta vérözön

 

ott vöröslik holt

húsán s a foszfor-repesz

itt belém szállva

 

földre visz s éjjem

nappalom robbanó vir-

radatlanságban -

 

talán így kell és

így lesz teljessé Isten

állatfarmja ott

 

és itt légyottra

hív a szétroncsolt földi

s égi veretés.

 

ÉNEK  VÉRIG

 

Veteményezett

nagyanyám s az ég és a

kert feldübörgött

szórta gyöngyeit

az isten kertje lentről

fentről bíztatott

szedd kévébe há-

zad sugarát - éveit

gyermekid arcát -

hadd érjen a kincs

szájpadlásig - mohóság

az ének vérig.

 

SISAK A LÁBFEJEN

 

Most már ferdén -

mintha...sisak a

lábfejen üresen teli

biliben a kézfejen

 

a nagy bolond a nagy

 bolond a színpadon

üzen: én csak festem

rajzolom a tájat -

 

a fejeket - ti benne

vagytok benne fagytok

a mindenség vásznában

a mindenség zavarában.

 

FEJÉRŐL  TALPÁRA

 

Újból a napos

a nappalos feléről

tört be az égi

 

számadás havi

könnyekkel - ragyogással

számonkéréssel

 

tehát itthon vagy

otthon is kereszten ám

puskával jőve

 

térdig gyalázva

de semmi sem mentheti

a rúdugráshoz

 

való készülés

feszülését - tartását

bozótban futva

 

újból és újból

fejéről talpára e

szép új "dallamban".

 

 

 

 

              Pethő László Árpád